Amióta dolgozom, sokkal kevesebbet írok. Igen, hiszen a mindennapos mérgemet már a munkahelyemen levezetem, nincs szükségem más mentőövre.
Meséltem már, hogy idegesítenek a Kínáról szóló cikkek? Itt minden szép, minden jó, minden logikus, magyar világsztárok… Ugyan már, forduljunk egy kicsit magunkba. Soha nem értettem azokat az embereket, akik levetik neveltetésüket, és egy teljesen más, idegen kultúrában az identitásukat elfejtve, vagy csak a neveltetésüket lekicsinyelve élnek. Sok ilyen ember van, biztos lehet ezt csinálni, csak én nem értem, én nem vagyok ilyen. Attól még, hogy külföldön élek, és itt máshogy működnek a dolgok, mint Magyarországon, vagy Európában, attól még a magyar vagy európai dolgok nem rosszabbak, csak mások. A kínai rendszer sem rossz, csak más, és ezen van a hangsúly. Utálom a Kínáról szóló blogokat, ahol csak azt lehet olvasni, hogy itt az út is arannyal van kikövezve. Ugyan!!! Aki ezt gondolja, az éljen itt, de egy szót se szóljon a hazájára, nagyon ajánlom, mert a legtöbb ember innen igenis, hogy hazamegy. Lehet ám minden nap kínai kaját enni, fűtéssel, lég kondival, szerelőkkel, bevándorlási hivatallal, köpködéssel, rizspálinkával, nyelvvel, írásismerettel stb. küzdeni, de egy kenyéren, kolbászon és töltött paprikán felnőtt embernek ez elég nehéz. mi nem cserélünk hazát, mert mi imádjuk Magyarországot. Igaz, hogy egyelőre párezer kilométer távolságból, de
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
