Ha szerda este van, akkor a Fubarba indulunk.

Kedvenc kocsmánk, itt mindenki ismer minket, a menedzser, a bárpultos, a felszolgálók, a tulajdonos a barátunk. És igen, Robi (csak így magyarul...), az ír fenegyerek is, aki egy másik kocsma menedzsere, mégis szerda esténként ebben a kocsmában zenél: gitározik és énekel. Ilyenkor a tulajdonos asztalához ülünk, vele dumálunk, és Hendricks Gin Tonic-ot rendelünk. Elszívjuk az első cigit, és elmélázunk a dalokon (angol, amerikai, skót és ír), amiket sokszor nem ismerünk, de vajon miért, mindig honvágyunk lesz tőlük. Ezzel aztán jönnek a termékeny gondolatok. Na ne várjon senki érzelgősséget! Csak olyanok, mint: "jaj, most lesz anyukám születésnapja, csak nehogy elfelejtsek lapot küldeni!" vagy "jaj, most lesz a barátnőm szülinapja, csak nehogy elfelejtsek lapot küldeni!" ... és még: "milyen ajándékot vigyek..." Aztán következik a második pohár Hendricks Gin Tonic, a második- harmadik cigaretta, és minden gondolat tova, el is felejtjük az egészet, csak élvezzük a zenét. Na nem sokáig, mert másnap munka, ezért 11 után indulunk haza.

Anyu, megérkezett már az a képeslap?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.