Az elmúlt három hétben nagyon elfáradtam. Ennek csak egy oka van, pontosabban egyvalaki: Kata.
Kata itt járt, és nem hagyott pihenni. Mindig mentünk, buliztunk, hol a Fubarban, hol a Suzie Wongban, hol otthon, de mindig volt valami. Az utolsó két hétvége egyikén sem aludtam. Ugyanis: ha van egy parti, az hajnalig tart (minimum – ha előbb elmész, sértődés van belőle!), utánna másnap van egy levezető, képnézegető, és maradék-kaját- megevős összejövetel. Ha van egy hivatalos búcsúparti, akkor az azt követő napon van egy „azért még egy puszira átmegyek” buli. Vagy csak ülünk, borozgatunk, és beszélgetünk – szintén hajnalig, de legalább éjfélig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.