A bicikli komolyan vett felnőtt közlekedési eszköz. Nem véletlen, hogy gyereket alig látni biciklivel közlekedni, és minden magára valamit adó szülő nem is engedi biciklizni a gyerekét. Lapozz!
Kezdjük ott, hogy minden út mindkét szélén van biciklisáv, kb. két autó széles. Sokszor záróvonallal felfestve, vagy külön fasorral – vagy hogy hívják ezt, Lujza biztos tudja – leválasztva.
Mivel ebben a sávban az útirány azt jelenti, hogy minden irányban mehetsz, senki sem lepődik meg, ha a biciklisávodban szembe jön valaki:) Már én is így közlekedem. A bolt az utcánknak a házunk felőli oldalán van, ezért ha oda megyek, akkor odafelé szabályosan a mi oldalunkon lévő bicikli utat használom. Visszafelé azonban szintén a mi oldalunkon lévő bicikli utat használom – szintén szabályosan:), és ezért még soha senki egy rossz szót nem szólt, ezért még egyetlen egyszer sem dudáltak rám. Sokszor az autók is bejönnek a bicikli útra, és néha hasznos is, tudnak gyorsabban haladni. Kivéve persze, ha olyan harcos amazonnal találkoznak, mint én, akit nem olyan könnyű kidudálni a saját sávjából. Hozzá kell tenni, hogy ma már sokkal türelmesebb vagyok, vagyis igyekszem az lenni velük. Végül is a jó dolgokat kell nézni... vagy mi (és ez nekem nehezen megy). A biciklik nagyon sokfélék, és kelendők. Legtöbbször csak a külföldi férfiaknak van többsebességű hiperszuper bicajuk, a külföldi nők leginkább a rozsdásabb régiekkel járnak. Aki újat vesz, mint mi, az a teljes közép kategóriát választja. A mienken is csak egy sebesség van, lámpa nincs – itt nem kell! Örök kedvencem a kosár – mindegyiken van, anélkül nem adnak el biciklit! Kína egy bicikli mennyország! Az otthoni bicajosok itt élvezkednének, de mi is azt tesszük, és a külföldiek döntő többsége is! Még a kocsmába is biciklivel megyünk, persze volt már rá eset, hogy anélkül mentünk haza… nem részletezem. Hatalmas biciklitárolók vannak, a mi házunkban kettő is, mindegyik külön- külön egy bálterem nagyságú. Minden metrómegálló, nagyobb terek, parkok, bevásárló központok mellett van biciklitároló – igaz ezek szabad ég alattiak. Ahova nem lehet biciklivel bemenni vagy biciklit letenni, azt külön táblával tiltják – de ez nagyon ritka.
Biciklit javíttatni is nagyon könnyű. Szinte minden kereszteződésben áll egy bicikli-szerelő stand, ahol csak odamész, mutatod mi a probléma, és már szerelnek is, így:
A rossz nyelvek szerint a kínaiak a bicikliről ültek át a BMW-be, így semmilyen közlekedési morál nincs. Nem tudnak bevenni egy bal nagykanyart, háromszor korrigál, és ez azért elég mulatságos. Teljes nyugalommal a gyalogosok és biciklisek közé hajtanak, voltam már én is egy-két veszélyes helyzetben. Viszont lassan mennek, ezért komoly baleset nincs, csak koccanások. Cserébe viszont a bicikliseket sem kell félteni! Bármely kereszteződésben úgy húznak át az autósok között keresztbe átlósan, hogy gyönyörű nézni!
Mint mindenki tudja, itt van 9 millió bicikli. Vagyis már 9 millió + 2, ami a mienk. Hogy az enyémet honnan lehet felismerni és beazonosítani? Innen:
