A kínai nyelv nehéz, nagyon nehéz. Nekem különösen a hangsúlyozás nehéz, nem is az olvasás, tényleg inkább a hangsúlyozás.
Lapozz!
Cserébe viszont, a kínaiak rengeteg dolgot nem tudnak saját nevükön nevezni. És ez minden külföldi dolgot jelent, és ezek nevét, ugyanis bizonyos hangokat, betűkapcsolatokat stb. képtelenek kiejteni. Vagyis ez így nem igaz, hogy képtelenek lennének, hiszen aki korán elkezd idegen nyelvet tanulni, az igenis ki tudja ejteni. Más dolog, hogy ők is az adott dolog kínai elnevezését használják, könnyebbségből.
Egy külföldi dolog (vagy ember) kínai elnevezése úgy születik, hogy az adott szóhoz hangutánzó szótagokkal képezik a kínai elnevezést, majd a hangutánzó szótagokból kiválasztják azt, és az ahhoz tartozó írásjelet, amelynek szép, magasztos, megfelelő tartalma van, ez lesz az íráskép. (Ugye ők nem sok szótagot használnak a nyelvükben, de mindegyikhez 4 különböző hangsúly párosítható, továbbá egy szótag egyféle hangsúlya is lehet két vagy három különböző szó, itt az írás dönt, szóban pedig a szövegkörnyezet, hogy melyik szóról van szó.)
Példák:
Mc Donalds
Starbucks
Coca-cola és Sprite
Carrefour
A külföldiek is e logika szerint kapnak – általában hivatalos szervektől, vagy a kínai munkatársuktól kínai nevet, hogy a kínaiak azt könnyebben meg tudják jegyezni, (például Messi 美西) a kínaiak viszont választanak maguknak angol keresztnevet. Én ezt kifejezetten nem bírom, szeretem megtisztelni a beszélőpartneremet azzal, hogy nevén szólítom.
Hozzáteszem, hogy a mai kisgyerekek első osztályban elkezdenek angolt tanulni, ők nagyon szépen ki tudják ejteni a szavakat. A 6. osztály után a középiskolába való továbblépéshez három nagyon fontos tárgyuk van: kínai nyelv (írás, olvasás), matematika és angol nyelv; szemben a korábbi matematika és kínai nyelvvel.
Tipp: beszélgessünk angolul, ha a kínai beszélgetőpartnerünk tud angolul! Ilyenkor ugyanis hiába próbálkozunk kínaiul akár folyékonyan is – mindig angolul fog válaszolni!