Ezért, vettem egy Lajos Mari könyvet, a 99 magyaros étel-t, és nekiálltam. Az ételek között elég nagy szórás van, például sütit nem sütök, mert nem esszük meg. Aztán persze ott vannak a libamájas, túrós, füstölt-főtt sonkás receptek, mert ezekhez itt nincsenek alapanyagok, tehát az is törölve. Azért maradt elég, amit végig kell főznöm!!!

De komolyan mondom, amikor a sokadjára elkészített pörköltem a Lajos Mari recept szerint mégis más ízű, na az az élvezet!!! Hogy érzed rajta, hogy az az igazi főzés. Mert abban volt technika ahogy csináltad. Mert a Lajos Mari mindent leír. Én például mindig löttyintettem a pörkölt alá egy kis vizet. Erre meg azt írja a könyv, hogy ha teszek alá vizet, akkor az nem pörkölt, hanem a paprikás. Néztem egy nagyot, és nem is tettem alá vizet, mondanom se kell, hogy nem ugyanaz lett az íze... Még a húslevesem is más lett de tényleg! Arról nem is beszélve, hogy a könyv alapján már megcsináltam a hagymás rostélyost, vagy például a bakonyi sertésbordát is, hát milyen egyszerű, de milyen könnyű elrontani. Azt is kitaláltam, hogy minden főzés végén veszem a könyvet, és beírom a recept mellé a tapasztalataimat. A vicces mégis az, hogy igazából nekem még a húsok felismerése is gondot okoz, na de az internet korában, ma már csak beguglizom, hogy marha szűzpecsenye, és máris tudom miről van szó. Na de ezen majd még dolgoznunk kell otthon, ha már egyszer alapozok... Addig is éljen Lajos Mari!!