Kínában a változás egy kulcsszó. Egy olyan országban élek, ahol az évezredes hagyományok békésen megférnek a gyorsan változó ország mellett.
(Chongqing)
Hallottam egy chongqing-i nőről, aki elmesélte, hogy a születési helye, a hely ahol felnőtt, ahol a neveltetését kapta, magába szívta az életet, és a hely, amit először ismert meg, azt a helyet négy éve ledózerolták, és egy lakóparkot húztak fel helyette, tele húszemeletes lakóházakkal, személytelen környezettel. És ő nem bánta, nem érezte veszteségnek. Úgy fogta fel, hogy a változás jó. Mert egy jobb, szebb épület került a helyére, nagyszerű ez a fejlődés. A lelki veszteségeket ugyanezen okokból nem értette. Így gondolkodnak a kínaiak. Itt minden ilyen hirtelen és gyorsan változik. Siratni sem lehet az emlékeket, de tovább lehet lépni ilyen könnyen? Tavasszal egyik hétről a másikra megszűnt a kiskocsmánk, ahova lejártunk, ahol mindig jól éreztük magunkat. Az okokat máig sem tudjuk, csak azt, hogy nincs már helyünk, nincs törzshelyünk. Pedig éppen hogy beilleszkedtünk. Sokan azt mondják, hogy a változás jó. Biztos, hogy valakinek valamiért jó, vagy csak egyszerűen megéri. De nem hiszem, hogy kifizetődő mindig ezt szem előtt tartani. Vajon megéri-e így élni? Vagy az emlékeken búslakodni? Minden változik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pekingrol.blog.hu/api/trackback/id/tr312260619
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.