Késő tavasszal valaki, aki nálunk vendégeskedett, észrevette, hogy a kis kocsmánk be van zárva. De nemcsak be van zárva, hanem egy ponyvával van letakarva, rajta kínai felirat. Pár nappal később újra arra jártunk, és megtudhattuk, mit jelentett a felirat: a kocsmánknak csak a tartópillérei maradtak. Eltűntek a bútorok, amiket szerettünk, a csocsó, amit szerettünk, az emberek, akiket szerettünk, a hely, ahova mindig lejártunk.
(A képen nem magyarok vannak, de a csocsó az AZ a csocsó.)Egy új, kínai módra giccses „luxuskanapéban üldögélünk” című szórakozó hely nyitott, amitől már kívülről nézve viszolygásunk támadt. Azonban egyik nap, mikor hazafelé tartottam, megláttam, hogy az új épület mellett, zöld, koszos ponyvával van letakarva valami. A dolognak csak a lába állt ki tíz centi magasságban, de azonnal tudtam, mi az: előző egy évünk kiskocsmájának legszeretettebb dolga: az ottani csocsó. Odafutottam, felkaptam a ponyvát, és igen, az volt alatta! Ott volt rajta az a három bábu is, amit mi, magyarok törtünk el. És körüllebegte az a sok emlék, ahol én is megtanultam csocsózni. Az emlékek, amik egy hazájától távol élő embert bizonyos tárgyakhoz kötnek, kitörölhetetlenek.
Tegnapi nap azonban, nagy G-vel karöltve betoppantunk a giccshelyre, és kértük a tulajdonost, hogy jöjjön ki velünk, mert szeretnénk mutatni valamit. Kijött, mutattuk, hogy AZT szeretnénk. Megbeszéltük, árat ajánlottunk, ő azt mondta, hogy eredetileg megjavíttatni akarta, de ha komolyan kell, esetleg eladja nekünk. Ma este megyünk vissza hozzá.
Izguljunk!!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pekingrol.blog.hu/api/trackback/id/tr932229594
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.