Tegnap visszamentünk, és a tulajdonosok azonnal rávágták, hogy vihetjük a csocsót annyiért, amennyit ajánlottunk érte. Így leültünk sörözni, megbeszéltünk mindent, majd hazamentünk, átöltöztünk azért, mivel mi gondoltuk, majd MI hazavisszük. Tudjátok, ketten, egy fiú, egy lány, de elbírjuk, fölvisszük a lakásba és kész. Ebből az lett, hogy fél tizenegykor a tulajdonos fia (aki szintén tulajdonos és főnöknek nevezte saját magát) és G. cipelték el a kapuig (majd belehaltak), majd ott megköszöntünk mindent, onnan én cipeltem G-vel a lépcsőig. Épp megálltunk pihenni, amikor is az Isten küldte, megjelent S., rögtön átvette a stafétát tőlem. Ez volt a neheze, mert az egyetlen ajtó, ami elég széles volt, az a lakás bejárati ajtója, azon túl le kellett küzdeni a lépcsőház ajtót, liftet, szobaajtót. Végül este 11 után került be egy lakás vendégszobájába. Legközelebb takarítjuk, és egy nagyot partizunk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.