Kilépek a házból I.

2010.08.16. 09:10

Balra megyek.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Először az autóbejárón haladok át, majd igyekszem nagyon gyorsan magam mögött hagyni a ház melletti éttermet, ami valami nagyon büdöset áraszt magából. Így is hívjuk: a büdös étterem. Valójában egy híres hely, méghozzá a báránylevesükről, és annyi autó áll előtte, hogy sokszor elállják az autóbejárót – elég bosszúságot okozva (A képen most épp nincs egy autó sem.). Az ablakban, a bejáratnál piros pólóban főznek a szakácsok – már nekik is feltűnt egy fehér bőrű szőke, aki mindig zsebkendőt az orra elé tartva fut el előttük. Mostanában integetnek, hellóznak nekem. Sajnos a levest sok korianderrel főzik, aminek szagától hányinger kerülget, így megyek tovább.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Egy olyan ruhaüzlet következik, ami néha nagy meglepetéseket tartogat. Elő- előbújik 80-90 yuanért egy Mango vagy Marks ’n’ Spencer kabát, amire rögtön, ott és azonnal le kell csapni. Igaz, hogy a kínaiak ezeket a középmárkákat nem nagyon ismerik, de a minőséget felismerik. És a sok műanyag cucc között ezek abszolút feltűnnek. A bejáratnál egy hosszúkás kijelzőn a portékát kínálva pirosan futnak a kínai írásjelek, a személyzet kedves, az üzlet egyre terjeszkedik, az áruk nincsenek túlértékelve, és mindig tudok alkudni 10 yuant. Meg is jött a kedvem, hogy az írást befejezve leugorjak! Az üzlet 12 órát tart nyitva, a hét mindegyik napján, ezért egyet körülnézni mindig van lehetőségem.
Tovább menve két kisebb ruhaüzlet következik, csak kétszer voltam ott, túl vannak árazva, ráadásul nem minőség. Persze ők ezt máshogy látják.
E két ruhaüzlet között húzódik meg egy cigarettás-alkoholos bolt. Késő délutánonként, a legnagyobb forgalom kellős közepén felmosnak, és a mosóvödör tartalmát egyszerűen a járdára ürítik a lábaink elé. És ha éppen előrébb tartanék egy lépéssel, akkor kapnék is ízelítőt belőle. Női cigijük nincs, csak mentolos, amit utálok.
Egy orvosi bolt következik, csak tudnám mit árulnak, mit szolgáltatnak?? A bent lévő műszerekből nem jöttem még rá, de hetente egyszer már reggel tíz méteres sorban ülnek az öregek bebocsátásra várva. De mi van ott??? Most már tényleg kiszótárazom.
A kereszteződéshez értem.
 
Tipp: Hiába a nagy tisztaság, Pekingben is nézzünk a lábunk elé!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pekingrol.blog.hu/api/trackback/id/tr512224859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása